Ugye mindannyian felfedeztétek, hogy leesett a hó. (Minden bizonnyal tudjátok...KHM)
Nos, az osztály véget nem érő "hógolyó-háborúja" még tegnap elkezdődött. Ha jól emlékszem, harmadik szünetben békésen dobálgattuk egymást az udvaron, óriási csatatérré alakítva ezzel az egészet. A többi osztály eltörpült a harcunk mellett- így rajzon meg is dumáltuk, hogy következő szünetben kezdődik a CSATA. Csupa nagybetűvel.
Persze, a fiúk totálisan bevadultak a gondolattól, hogy "je, most illegálisan fürdethetünk lányokat", vagy valami ilyesmi, így totál nekünk estek. Rékával úgy estünk be fizikára, hogy a hajunkból csavarni lehetett a vizet, Doronak pedig horvát végén nézett ki úgy a feje, ahogyan egy kiadós hajmosás után szokott.
De (haha) az ember azt hinné, ezzel ennyi, kész, vége, a srácok egyszer élvezkedhettek a gyengébbik nem megalázásával (direkt dramatizálom túl, nyugesz), de ez sajnos nem így történt.
Igaz, legutóbbi földbe döngölésünknek igen csekély számú nézője volt (ugyanis tegnap az egész iskola láthatta, ahogyan a földön vonaglunk), szerintem kétszer többször voltam a földön, mint eddigi egész életemben. Így utólag is szeretném megköszönni, hogy kimostátok a nadrágom! Drágák vagytok:)):):)):)
Vázolom a szitut: mind tudjátok, hogy Rékusszal eléggé gyengék vagyunk, de úgy néz ki, ez nem tart vissza senkit sem.
Így esett meg, hogy a próbálkozásunk, miszerint ezúttal sikerrel járunk, és a földbe döngöljük a fiúkat, rútul meghiúsult. Még egyszer szeretném ezt nektek megköszönni, DRÁGA FIÚK.
Oké, oké, bírtuk a gyűrődést, meg minden ilyesmi, de könyörgök. Jéggel? (Jó, ez nem mindenkire vonatkozik.) Mégis, a kedvencem az volt, amikor Zozi (miközben a földön feküdtem) rugdosta rám a havat, és közben elvigyorodott:
- Tudod, hogy szeretlek.
Nos, bojz, hogyha ezzel csupán a szeretetetek próbáltátok kifejezni, úgy tűnt, igen előkelő helyet foglalhatunk el a szívetekben azzal, hogy baromi tehetetlenül sikítunk a földön, és az sem jön össze nekünk, hogyha el kell menekülni, hiszen a körülbelül kétszer akkora termetetekkel könnyen beértek minket, és nemes egyszerűséggel a földhöz csaptok. Köszi.
Viszont, a hab a tortán a napikupakom, amiben az állt, hogy "HAGYD MAGAD SZERETNI". Ismételten visszautalnék Zoárd fent említett mondatára.
Igen, fiúk. Tudjuk, hogy szerettek minket. És ezek szerint nagyon-nagyon.
U.i.: Epi, szerintem Rékk nem evett elég havat.
