Reggel mindenki totál kómásan robogott be a suliba. Matekkal kezdtük. Dogával. Így tehát nem volt véletlen a levertség. Mikor beértem, a legtöbben már a folyosón voltak. A rendesebb "diákok" (a 'diákok' szó azért van idézőjelben, mert mindenki tudja, hogy mi nem vagyunk azok; állatok vagyunk) a füzetükben vizsgálgatták a szerkesztgetéseiket, az eszetlenebbek pedig a szokásos dolgokat csinálták (gondolok itt a földön fetrengésre, artikulátlan ordítások sorozatára, focizásra a folyosón stb.).
- Itt van a tanárnő- pusmogta mindenki, mikor a matektanárnőnk az ajtóhoz tipegett. Még messze volt a becsengetés, úgyhogy egy kicsit meg is zavarodtunk (legalábbis én), hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő.
Mikor mindannyian becsörtettünk a tanterembe és elfoglaltuk a helyünket (már aki), a tanárnő rögtön megkérdezte a hatosztályosba felvételiző osztálytársainktól, hogy milyenek lettek a pontjaik. Mindenki kedvére ökörködhetett, hiszen még nem csöngettek be. A tanárnőnk pedig (szokatlan módon) szótlanul hagyta az ordibálásokat, és inkább a matek pontjairól kérdezgette a felvételizőket. Eközben én a matek cuccom után kutattam. Miután kipakoltam mindent, visszanyúltam a táskámba, hogy elővegyem a vonalzóm. Vagyis akartam elővenni. Belenyúltam, megragadtam, és kihúztam a... törött vonalzómat!
- Ne már!- röhögtem fel.- Lili!- szóltam oda neki.- Ezt nézd!- és a magasba emeltem, az immáron két darabból álló vonalzót.
- Attól még tudsz vele vonalazni- mosolyodott el.
- Tudom. Hé, Lilla!- kiabáltam Lillának, aki érdeklődve indult el felém a padjától.
- Igen?- mosolygott rám.
- Ezt figyuzd- vigyorodtam el, majd felmutattam a vonalzómat. Lilla felröhögött, majd elkérte az egyik darabot.- Colos!- kiabáltam az osztály másik végében ülő fiúnak.
- He?- felállt és odajött.
- Ezt nézd!- kikaptam Lilla kezéből a vonalzó másik darabját és Boti (amúgy így hívják, de ez senkit sem érdekel, különösebben) felé mutattam.
- Hahaha- röhögött, majd elvette a darabokat.- Nincs vonalzóm. Köszi.
- Héj!- nyúltam a "vagyonom után, majd kiszedtem a kezéből, de az egyik nála maradt, amit nemes egyszerűséggel a Lillának dobott. Lilla pedig vissza. És ez így ment egy darabig, amíg el nem koboztam tőlük. :)
A becsengetés után mindenki lehorgasztott fejjel ült le. Dogaaa. Viszont a matektanárnő egy elég érdekes bejelentéssel kezdte az órát.
- Mivel ilyen szépen teljesítettek a felvételin a lányok, és Máté, nekem teljesen megfelel, ha holnap írjuk meg az írásbeli feleletet.
Mindenki egymásra nézett, azzal a 'ajj, de jó' csillogással a szemében.
- De szavazással döntsük el!- folytatta a tanárnő.- Tegye fel a kezét, aki ma szeretné megírni!
Senki sem jelentkezett. Sőt, én még le is guggoltam a táblánál (hetesek átka). Még tücsökciripelést is beleképzeltem a képbe.
- Ne ilyen sokan- szólalt meg valaki.
- Akkor holnap írjuk meg, ma pedig gyakorolunk, hogy még jobban sikerüljön- jelentette be a tanár.
Az egész osztály egyöntetűen sóhajtott fel. Ezt megúsztuk! Huh.
Visszacsoszogtam a helyemre, majd mikor lehuppantam Lili mellé, odasúgtam neki:
- Megmentettétek az életünket!
Lili mosolyogva megrántotta a vállát, majd előrefordult, mert a tanárnő felírta az első feladatot a táblára.
Matek után a németesek és a horvátosok különvonultak, a csak angolosok pedig lógtak (jó nekik:P). Én a horvátosokhoz csapódtam, majd a terem elé tett fogasokra akasztva a cuccaimat, belefolytam a többiek beszélgetésébe, akik éppen Nóri haját vizsgálgatták, mert piros gyöngyök voltak benne.
- Hogy tetted rá?- kérdezte Dorina.
- Hát, így szét lehet szedni- felelte Nóri, majd lehúzta a hajáról az egyik műanyag gyöngyét és megpróbálta szétnyitni. Csakhogy egész egyszerűen széttörte.- Ööö... szét lehet nyitni, de ezt most eltörtem, szóval mindegy...
- Aha- nézett furán Dorina. Tekintetével az enyémet kereste, majd beharapta a száját, nehogy hangosan felröhögjön.
Horvát óra végén mindenkit körbekínáltam a muffinommal.
- Bocsi, hogy összetört, de a táskámban volt- mentegetőztem, a törött, szinte összemorzsolódott darabokat látva a zacskóban.
- Semmi baj- felelték egyszerre. (Igazából csak a Dorina mondta, de ez így jobban hangzik :D)
A szünetben visszaballagtunk az osztályba, ahol nyelvtan óránk volt. Ha a normál kerékvágásban megy minden, egész órán állunk (eredetileg a jelentés miatt), de a mai nap kivétel volt; olyan jók voltunk, hogy csak egy oldal házit kaptunk, a megszokott 3-4 helyett! De azért ez az óra sem volt eseménytelen:
- Retek, kicsit sem látszik a telefonod!- szólt hátra Boti Reteknek az első padból.
- Ja, Redva- fordult hátra Kezsi is.
A tanárnőt figyeltem, mit szól ehhez. Ja, amúgy eközben óra volt. Hihi. :D
- Hallod- bökte meg a vállam, a mellettem ülő Pepe.- Az előbb integetett nekem a Retek a telefonjával!
- Uhh- röhögtem halkan, majd Retek felé fordítottam a fejem, aki, mikor meglátott, intett a jobb kezével, amiben a telefonját tartotta.
Az óra ezt leszámítva (majdnem) zökkenőmentesen haladt tovább. Azt, kb. az óra felénél, kissé elfordítottam a fejem. És akkor valami irtó nagy hülyeséget pillantottam meg: a Colos a függöny végét a pólója hátuljába tűrte és azzal szórakozott, hogy mozgatta a vállát, amitől az a szerencsétlen függöny össze-vissza himbálózott a karnison.
- Ezt nézd!- szóltam oda halkan Pepének, majd mikor felém fordult, a Boti felé böktem. Pepe a Colosra nézett, majd halkan elröhögte magát. Megértem.
Nyelvtan után egészségtanunk volt. Az csak mellékes, hogy a nyelvtan utáni szünetben a Lillával és a Dorinával azt játszottuk, hogy a folyosón rohangáltunk és egymásnak próbáltunk tockost adni. Büszkén kijelenthetem, hogy vagy 4-szer kevertem le egyet a Dorinának. Muhaha! XD
Egészségtanon a szokásos elsősegélyes anyagot folytattuk, ami, be kell valljam, szerintem érdekes. Kicsit. Szóval ez az óra (viszonylag) eseménytelenül telt.
A szünetben viszont, hősiesen a Blani védelmére kelve, a matekfüzetemmel csapkodtam a Botit és a Kezsit. Elvoltunk. :P
Utána jött a természetismeret, azzal a bizonyos rettegett tézével, amit én nem írtam meg, mivel két órát hiányoztam Egész órán próbáltam segíteni a Lillának, aki, ha valamit nem tudott, megbökte a lábamat, én pedig próbáltam neki súgni. De egy kicsit nehéz volt. Sőt. Nem túlzok, ha azt mondom, nagyon.
Az ebéd a kedvenc részem! Nem véletlenül; a mi kis ebédlőnknek van egy bátor őre, akinek a nevét jótékony homály fedi. (Aki tudja, kiről van szó, annak felesleges mondanom.)
- Csókolom- köszöntünk szélesen mosolyogva az ebédlőőrnek, mikor beálltunk a sorba.
Van pár szép emlékem innen.
*Visszaemlékezés*
A sorban álltam, a Colos előtt, vagy eggyel előtte, erre már nem emlékszem. Előzni akart (mert miért ne?!). Csakhogy a bátor őr közbevágott.
- Nincs előzés!- rángatta vissza az eszetlen fiút az eredeti helyére.
- Jóvan má'- tette fel a kezét vigyorogva Boti.
Pár másodpercig csöndben maradt. (Ugye nem is kell mondanom, hogy a mi 'kis' őrünk végig ott állt mellette?!) Aztán észrevett valakit a tálcaleadó sorban, és integetett neki. Erre az őr:
- Nem integet!
- Jóvan má'- röhögött hitetlenül Boti.
- Nincs jóvan má'!- ordított rá kegyetlenül az ebédlő bátor őre.
Én pedig szakadtam. :'D
*Visszaemlékezés vége*
Szóval elvettük a kajánkat és letelepedtünk az öt személyes asztalhoz, közvetlenül a hat személyes elé.
Épp fejeztük be az ebédet, amikor a Kezsit hallottam, úgyhogy hátrafordultam: a tálcájával kerülte ki a székeket, miközben az ebédlő őréhez beszélt.
- Mindjárt jövök, csak kiviszem a tálcát!
- Rendben- felelte rezzenéstelen arccal a mi őrünk.
Aztán csak annyit láttam (nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de tuti nem sok), hogy Kezsi kivágtat az ebédlő kijáratán, az 'őr' pedig utána. Egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni; kicsit szokatlan az őrt így futni látni, miközben azt ordítozza; "ÁLLJ MEG! ÁLLJ MEG!". Bizony, nem mindennapi dolog. Villámgyorsan kivittük a tálcánkat, de a többiről sajnos lemaradtunk. Pedig láttam volna a folytatást. [Állítólag az ebédlő őre az udvaron át is üldözte szegény Kezsit!]
Hát, kérném a visszajelzéseket, hogy milyen lett, mert, ha tetszett, mindennap jön ilyen!!!!! :DDD Ikszdéééé <33
Jó lett Katuss!!! :)))És az tényleg nagy volt, hogy futott uátna az "őr". Amúgy én láttam még a folyosón is fukározott aztán feladta. xd
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés